Murau, Kreischberg



Hol jártam?

Tündérországban, jégkirálynő birodalmában, a mesék erdejében, a zúgó patakok völgyében. Ott, ahol a hegyeket kettészeli a Mur és a hegyek mögül kibúvó nap tavaszt varázsolt a déli hegyoldalakra. Hol a Mur egyik oldalán a tél, hóval borította a tájat, a folyótól északra pedig, tavasz tündér élesztgette az alvó világot. Ott, hol az olvadó jégcsapok alatt, zöldellenek a fűszálak, s hajtanak az eperlevelek. Ott, hol a gyors sodrású hegyi patakok, vízesések zubogtak, és a megfagyott jégcseppekből csipkefüggönyt épített a tél, a még álmos fűszálak köré, és rajtuk csillogott, tündértáncot járt a napsugár. És fent a hegyen, hol puha hótakaró fedte az erdőt, és a fák ágai roskadoztak a hó alatt. Ott, hol felhő borította a völgyeket, és a hegycsúcsok fölött, a felhők tetején mindig kék az ég. Egy csodálatos világban, a hófödte csúcsok között. 




A Kreischberg

Ausztriában, Murau környéke télen, nyáron kínál kikapcsolódási lehetőséget. Bár télen főleg a sísport szerelmesei keresik fel a vidéket. A Kreischberg hegyoldalain különböző nehézségű pályákkal várják a sport kedvelőit.




 Akik nem tudnak síelni, azok sem maradnak élmény nélkül, a kabinos felvonóval feljuthatnak kb. 1600 méter magasságba, ahol hütték, pihenőhelyek nyújtanak menedéket az esetleg átfázott síelőknek, sétálóknak. /a felvonó használat: turistáknak 11 E+ 3 E,  amit visszaadnak a belépőkártyáért/




Ha valaki nem tud németül, az sem okoz problémát, a nagyon kedves vendéglátók mindent elkövetnek, hogy megértsék kérdéseink. Vagy kérhetünk hazai segítséget, mert magyarokkal teli a hegytető. A Riegler Hüttében is találkoztunk magyar pincérfiúval, így nem volt gondunk ebédet kérni. A gőzgombóc, a helyi, hegyi finomság mákkal és vanília szósszal kihagyhatatlan csemege. 







A hegyi túránk a nagy hóban, a sífutópályán kezdődött, a piros jelzésen egy órányi kényelmes séta. A havas fenyők között meseországban sétálgathattunk.





 A fenyők az égig érnek, csak nyúlnak egyre magasabbra, mintha el akarnák érni a napot. Felfelé, hogy láthassák az eléjük táruló csodálatos hegytetőket, és  ahol elfogy az erdő, jut nekünk is a csodálatos látványból. A szemközti hegyek frissen havas csúcsa, mint a porcukrozott habcsókok, emelkednek a felhők fölé.




 Persze néha elmerülök a mély hóban, mert hát ez egy szépen lesimított sífutópálya, és sílécekkel kellene haladni, de ha tavasszal a fekete sípályán túrázok a hegyre fel, akkor most, hát persze, hogy kell egy kis nehezítés.



 A 19-es számú sípályán felsétálhattunk egészen a víztározóig, a kilátás csodaszép és vakítóan ragyogott  a nap. 

Itt kell haladni a babakocsival:)



A madaraim:


A felvonó kabinból csodálatos a kilátás, a film nem adja vissza azt a szépséget, amit ott tapasztaltunk, de ízelítőnek, kedvcsinálónak talán megteszi. :-)



A képeim a hegyről:




térkép:






Nincsenek megjegyzések: