Tihanyi séták

Vannak helyek, városok, ahová vissza kell menni, mert van ott valami, ami visszahív, visszavár. Egy hely, amelynek minden zugát szeretném megismerni, elhozni, közkinccsé tenni.  Ilyen,  ez a nagy Magyar tengerünkbe benyúló kicsiny félsziget, Tihany. Hegyek, völgyek, tavak, a kis tengerünk, minden órában más-más apró csodával  ajándékozza meg a látogatót.


A lebukó nap varázslatos fényeket borít  a tájra,



közben,  a  tó felől lassan emelkedik a pára, 


sorban kigyúlnak a fények...


Néhányan már aludni térnek....


Alszik a város, fényekbe öltözik a part...


a hold,   már alig telt arcával, a világunk  felett ragyog....



és hidat épít  a Balatonon át, a holdsugár..






és lassan eljő a harmatos reggel,



Alszik még a tó, a szél se rebben...


Álmosan kérődzik a gulya ...


 a réten egy  pipacsvirág, gondolja itt a nyár....


Tihany "ász"


A Balaton ringatja a vitorlások hadát...


 Miközben lassan őszbe öltözik a táj..


jólesne egy-két pohár ...


A tornyok messze látnak....


Levelek hirdetik, sajnos már vége a nyárnak....


Fából faragott barát, mond értünk örök imát...



Nincsenek megjegyzések: